• A régi Bakony

Ott térítettek. Kereszteltek a Gerence vízében, ahová most a szijácsot veti a cellafaragó s terjedt a magyar ige, amit magyarjaink, Priscillianus, Donatus, is hirdettek.

Itt remetéskedett Bakonybélben, itt szerette ő is a csöndöt hét esztendeig, élve tudásnak és szemlélődésnek úgy, hogy jósága meghatotta az őserdő állatjait is, «előtte békén legelt a farkas együtt a szarvas borjával».

Birt ő könnyen még az emberrel is. A jósága! Mert csak így lehetett akkor, ma se egyébként. És ma is így dolgoznak itt a bakonybéli atyák.

Gellért, a velencei születésű bencés perjel, Isztria félszigetén találkozott barátjával, Rasinával, a szentmártoni klastrom apátjával. Éppen a Szentföldre készült, ahol jámbor apja is temetve volt; az apát marasztotta, «mert ha a tengeren ér hajótörés, minden tudományoddal együtt elmerülsz, mert nem vagy te Jónás próféta, hogy három napokig megmaradjál a cethal gyomrában. Kövessed te az apostolok példáját. Eredj és indulj a magyarok országába, szabadítsad meg a gonosz szellemek birtokában lévő lelkeket». Gellért így cselekedett. Átment Zárába s «élelmét és könyveit szamarakra rakva, tovább ment Keletnek, egy vezetővel». Pécsett megpihent Maurus püspöknél és marasztotta őt Anasztázius, a pécsváradi apát is; megnyerte kitünő deákságával» István király barátságát s a király rábizta Imre fia nevelését.

A völgy (270 méter magasan) s körül: a Kőröshegy, a Tönkölös, még közelebb a Küeshegy, a Kis- és a Nagygáthegy, a Somhegy, a Fekete Séd vize, a szentgáli erdők és a Gerence. A völgyben az egyszerű kis fakolostor.

Gellért még innen is magányosabb helyre járt ki elmélkedni: a mai Borostyánkút mellé.

Magasztos hely az ma is. Erdőtemplom. A minap, hogy egy ősi bükköt kivágtak, a jelenlegi apát, az áldott lelkű Francsics Norbert, szinte megkönyezte. Ott a Szentkút. Az írás szerint, hajdan «az apátság templomából az angyalok éjjelenkint, elragadó égi hangokon zengedezvén az Úr dicsőítésére zsolozsmáikat, látogatták e szent helyet, hol a patakocska szüntelen gyönge moraja Isten szellemétől átlengedezett ezredéves bükkök lombjainak susogásával olvad össze».

Itt mondogatta tollba könyveit a negyvennapi bőjt idején s miután együtt zengte társaival a zsoltárokat az Úr dicsőítésére, együtt is dolgozott vélük: erdőirtásban, fahordásban vala segítségükre a király fiának magisztere. Amikor egy fanyalábot vitt haza az apátságba, ajtaja előtt talált egy vergődő farkast; a sebzett állatnak ajtót nyitott, bebocsátá, a farkas pedig lába elé feküdt és el nem mozdult, amíg sebeit be nem kötözé; és ettől fogvást nála tanyázott a farkas is, barátságban a kis szarvassal, úgy, hogy együtt jártak ki a kapun legelőre.

Innen hivatott el, Ajtony (Achtum) legyőzetése után a marosvári, már azután csanádi püspöki székbe; útjához - Bakonybéltől Csanádig - fűződik az önálló magyar népzenének legelső történeti emléke.

Innen vivé tanítótársakul magával Ulrikot és Valtert, a két bencés atyát. Az úton «ezen vidéknek erdős részében, mely a sertések tartására szolgált, egy jószág (tanya) feküdt, melyben délre megszálla. Ott azután, éjféltájt, hallá a malomkövek zúgását, amelyeket ő egyébként nem vett vala észre. Csudálkozék, hogy az mi légyen? Legottan egy némber, aki a malmot hajtotta, énekelni kezde. A püspök pedig, elámulva, odaszól Valternek: «Hallod-e, Valter, miképpen szól a magyarok dudája?» - és mindketten mosolyogtak ez éneklésen. Csak ez az egy némber forgatta a malmot, dalolása pedig magasra fölment. A püspök, aki ezalatt lefeküdt az ágyba, még mindig mosolyogva, odaszól: «Valter, magyaráznád meg nékem, micsoda dallamú éneklés ez (quis istius melodiae cantus sit), mely szent olvasmányomat abbahagyni kényszerít?» Feleli amaz: «A dalnak változata az (ista modulatio carminis est); a nő pedig, aki dalol, szolgálója annak a gazdának, akinél szállva vagyunk s urának buzáját őrli olyan időben, amikor e földön más őrlőmalmot feltalálni nem lehetne». Mire a püspök: «Mesterségesen jár, avagy munkálásra?» Mondja Valter: «Mesterségre is, erőfeszítésre is; nem igás barom vontatja, de ama némber forgatja körül kezével». «Mely bámulatos dolog - mondja a püspök - miképpen vesződik az emberi nem! Ám, boldog ez a némber, aki másnak hatalma alatt, mégis ily vidám kedvű és zúgolódás nélkül teljesíti köteles szolgálatát». Egyszersmind nem csekély értékű pénz összeget küldött a leányzónak.

Csendül a nóta ma is munkaközben és olyankor mennyire sajnáljuk: ha Gellért életírója bár följegyezte volna szavát is annak, amit az a megelégedett némber dalolt!

De volt bizony baj is, pörlekedés is. Említsünk példának egyet Sörös Pongrác Benedek-rend históriájából, ahonnan máris citálgattunk.

Bizonyos rossz ember, Euzén nevű, el akarta foglalni az apátságnak Tatától és Peregrinusztól kapott jószágait. Az apát a király elé vitte az ügyet; Euzén megrettent s visszabocsátotta a birtokokat. A király a visszaadáshoz Gil fejérvári kanonokot küldte ki, azzal a meghagyással: ha más baj akadna, igazítsa el azokat is. A szüzi nép ugyanis magáénak vitatta azokat a földeket, amelyekért eddig árendát fizetett s úgy folyamodtak a királyhoz, hogy a Kajár déli részével összeeső jószág jogos birtokuk. A pert elvesztették; a régi perjogban a pervesztettet ellenségnek tekintették (ezért nevezték a pert harcnak, viadalnak is) s az itélet után valóságos hadi megtorlással éltek. Ígyjártak a szüziek is: Gil, mint poroszló, fölégeti Márton malmát, bárddal veri szerte Péter házának ajtaját s a többi szüzi házat ledönteti és kiveri őket a kajári területről, mire elismerték, hogy köteles árendásai az apátságnak. Az apát (Apa nevű) vállalta az alkut, úgy, hogy minden telek ád egy csöbör mézet, öt köböl búzát azzal a «nagy köböllel» mérve, amelyet a király a maga kezével mért meg s azután Bakonybélbe, «Szent Móric házában» küldött, hogy ott őrizzék.

Pribilla János telke, Bakonybélben. (7) (A mestergerenda évszáma szerint: 1814-ből.)

Folkomár ispán Szent Móric egyházának adta Polány nevű birtokát két ekével és négymansióval (tanya), amelyeken laktak: Sudán és leánya, Pita; Somos és fiai, Somos, Bol, Kicsid, Cin és két gyermeke, Ruzsa és Bugos, meg a testvére, Rue; adott továbbá egy Seged nevű szolgát, két harangozót, Jeremiást és Vodamot, vélük anyjukat és testvérüket, Hugost és Katalint - továbbá több szolgálót, hogy az atyáknak posztót szőjjenek. A szolgálók neve: Lence két leányával, Bibubrával és Dubával; Hugod és testvérei, Degve és Cuce. Adott a jószággal tizenhárom vadcsikót, harminc sertést és száz juhot. Vala pedig a jószág határa a Kőröserdőnél, innen vonult valami temetkező (sepulchrum) helyen át Surt malmáig, onnan a bélpoklosok szigetecskéjéhez, majd az Egrud vizén át egy kúthoz s onnan, egy rókalyuk mellett el, vissza a Kőröserdőhöz. És az apátságnak adta Merete nevű birtokát is, két ekével és két mansióval, amelyen Miklós és Vendég laktanak; adott Henye birtokán hat szőlőt, mívelése Attára vala bizva és fiaira, akiknek neve: Csega, Fornád, Uzdra és Lusad. Adott végül két szőnyeget, egy bissusból és egy vászonból készült függönyt, egy tálcát és egy födeles kupát, e kettőnek súlya vala négyezüst márka.

Matyasovszki József háza Bakonybélben. (8) (Előtte a kiskert virág nélkül.)

A közelebbi időkben az adakozók nagyon megfogyatkozának. Még András királyunk gondolt a bakonybéli atyákra s nékik ajándékozá a veszprémmegyei Máncshegy alatt fekvő Szent-Keresztet, akkora földdel, a mekkora a templom cintermétől a négy világtáj felé «két nyíllövésnyire elterül».

Pör azonban, harc és viaskodás, támadt bőven s már nem a mi jó királyunk, boldog István itélt. A bakonybéli jámbor atyák jószágait megtépázta a szomszédság, az Eszterházyak szarvasai bódorognak ma is azon az ősterületen, ahol valaha békés bencések szedegették a jó cseperkét s a zamatos szilfagombát, a bükkfaoldalon lapuló gévát, mind a maguk termését.

De azért nincs baj, sanyarúság sincs az ősi kolostorban - és megvan a régi magyar szivesség; a mindenható, a Bakonyt is meghódító szeretet nem kevesebb, nem gyöngébb, mint akkor, amikor először ringott szerte a harangszó az ezredéves rengetegben.

A nagy szárazságban már hetek előtt összeaszott májusfák magas póznáin libeg egy-egy fakó zászló, nemzeti színű: követválasztásról marad meg s a tavaszi örömfára tűzik esztendőnkint, ha «ablakfirhang»-nak ki nem szabják.

A tiszta, gyakran meszelt házak közt vigyáz a csöndre a bakonybéli bencés-apátság méltóságos tornya.

Az emberek munka mellett, az udvaron, a «sopár» árnyában; az asszonynép is munkán, künt a földeken, az erdők alatt. Egy-egy ős bükk az utcán, a régi erdőből maradtak a faluban, amikor a falu épült az irtott területen; némely ház előtt ott van még ülőkének a kivágott óriási bükk tuskója, két-három ölnyire kígyózó gyökerei még a földben s amint az eső elmosta a gyökerekről a földet, látszik, milyen makacsul kapaszkodnak a sziklák közé az ősi helyen (6).

De milyen régi csönd!... Az ember önkéntelenül csittítja a maga szavát is.

Egy-egy leány vagy asszony tér haza a munkáról, «gazizélni», gyomlálni jártak. fejen hozzák, batyuba kötve, a frissen sarlózott füvet, keverni a récéknek. Halkan köszöntenek, amint elhaladnak mellettünk:

Középtermetű, gesztenyebarna s vegyesen szőke, egészséges formájú a fehérnép; jelentéktelen arcok. Nem is tiszta magyar fajta, - Koppány megszelidült pogányait nem itt kell keresnünk, hacsak egy-egy tősgyökeres pásztor-familia, mint a Pizse Molnárok, nem azokból maradt, - betelepült tót és német az idevaló, de gyönyörűen ide magyarosította őket az a néhány magyar család, meg a bencés-apátság, meg az ősmagyar Bakony.

A falu mindjobban terjed. Ötven év előtt még erdő volt a Pityerdombon, ma már ott is helyes házikók, s faragnak szorgalmasan a vellások és talicskások.

Akad egy-egy gádoros régi ház, de itt is fogy a zsupptető s helyette modern cementlapok tarkállanak ki a tető fölé boruló lomb alól.

Régi építés - a szoba mestergerendáján az évszám: 1814. - a Pribila Józsefé (7), felesége nagyapja, Palkovics János építette; kémény nincs, a konyha «füstös», ami azt jelenti, hogy a nyitott «kutyás» tűzhely füstje a konyhaajtón jut ki, azért mindig füstös is a konyhaajtó felső küszöbje s a fehérre meszelt falat ott, a füstjárás helyén, agyagos mésszel keni ki minden szombaton Pribiláné.

Kis kert alig egy-két ház előtt; van a Matyasovszky Józsefé előtt, de csupasz, virág nincsen benne, csak a kiskert helye van meghagyva (8). Gádoros régi épület a Hasprai Lajosé; «kűoszlopos» gádor van Makó Német Imre házán, amiben az a nevezetes, hogy a «kűoszlop» agyagból van tapasztva; faoszlopos gádor Ajk Mihály udvarán; jámbor ember Haspra János a faluvég utcában: kicsi kápolnás fülkét rakott a kerítésébe, hogy úrnapkor oltárt állítson ott; van ilyen fülke több is a Borostyán-utcában, mely a Kálvária felé vezet (10).

Módos ember Gasparics, a biró. Jó gazda, szemes kereskedő; megrendel a faragóknál tizenöt-húszezer favellát s adja tovább, nagyban. Háza előtt virító kis kert, tisztára seprett udvarán is gondozott bokrok, a téglából rakott oszlopos gádoron virág, oldalt a hidasok (sertésólak), krumplis-verem, tik-ólak; a láncos kút mellett nagyanyó kever vacsorát a kis récéknek (11, 12).

A konyha fala teli városlődi, herendi új cseréppel; egy-egy régi tál is akad Dudarról, ahol a dudari tatármaradék olyan gyönyörű vagdalásos, meg hímzettes fehérmunkát tudott még tizenöt, húsz év előtt, hogy nem győzzük csodálni azt, ami még imitt-amott találkozik belőle. A Gasparics család ereklyéje a nagyapa itcése: butélia az egykori somhegyi hutából. Ugró szarvas az üveghasán, mint a szentgáli pinteseken, de benne, magában a palackban is van valami nevezetes: három üvegtörzsecske nő ki a palack fenekéből; az egyik törzsön kígyó, a másikon madár, a harmadikon leveles ág.

- Semmi baj ezekkel. Megférünk. Eccer, eccer, ha valamelyöknek egy-egy zirci ács vagy kőmíves, aki Pesten dolgozott, elcsavarja a fejét afféle «cokilistáskodással», csak jól rá kell ripakodni s békén ellisztűnek. A bort?... Megisszák. A háromemberes bort is. (Az a bor, aminek megivásához négy ember kell: egy, aki issza, de úgy, hogy két ember fogja, a negyedik meg önti beléje.) Baj csak az, hogy a szőlő nálunk késő érik be, aratni is két héttel később aratunk, mint lent a Balaton mellett, de a szárazságot is jobban birja a Bakony. A dolgot se röstelik. Csak egy akadt, aki elment Amerikába: hozott haza egy kis pénzt, megvett egy kis irtást a Kiskúttetőn, se szántott, se vetett, csak elszórta a magot, mert, aszondta, azt tanulta ő Amerikában, hogy nincs párja az erdőtalajnak... De aztán leshette. A pénze bizony ott maradt a földben. Ez a föld nem ád ingyen nékünk. Amerikába?... Hát mennek, mennek, a Bucses Ferenc sógora is küldött már haza az idén kétezer pengőt, földet vétetett. Mert visszajönnek ezek és a szenngáliaktól mindig lehet földet kapni. Hogy a viselet?... Az nincs nálunk, kérem. A környéken nem is tudom, csak a dudariakat; azoknál még találkozik pruszlék, puruszléknak is mondják, aféle melles. A mieink magyart viselnek, de semmi jeles rajta; az asszonynép a kéket, köznapon, de a vasárnapi is csak olyan. Ahogy Veszprémben árulják. A szűr?... Akinek van régi, az cifra, ámbár, hogy arról is leszedették a cifrát az ötvenes években, a betyárok miatt. Úgy parancsolták a becirkerek...

A kovácsok ezen a vidéken mind Bajcsok, amint hogy a pásztor, ahány, az mind Pizse Molnár.

El a tágas térségen álló Luca-kútja mellett, - a piacot, nagy békességben veri föl a dús mezei mályva, - a Pityerdomb tövében a kovács ősi háza. A szűk és nyitott gádor végiben tárt boltozat alatt a százados műhely; kerítés nincs. Minek is?

- Úgy ám, de lehúzzák miatta az emberről a göncöt is. A kerítés se használ, begyünnek.

- Itt hentereg, a sok ráspoly, pöröly, kalapács, könnyen eltévedhet belőle. Holmi facér ember, valami enyveskezű?

- Itt, uram, nincs olyas ember, - mondja a kovács. - Szerszám künn maradhat éjszakára. A minap künt feledtem a vágó fejszét az úton, reggelre bevetette valaki a konyhaajtó elé. Ha meg elviszi?... Az viszi, akinek jobban köll. Tudhassa mindenki, hogyakovácsnak leginkább köll.

Térünk visszafele, az apátság kertje mellett. Óriási fenyőfák, a mult század elejéről, néhai Guzmics apát ültetései: a bükkös és vérbükkös nagykert végében valóságos székesegyház ősi fákból. Odébb az apátsági kistó, ahol valaha az apátság kőedénygyára állott. Kiérünk a templom elé. Itt is, itt még régibb, olyan áhítatosan ódon a csönd (23).

A csöndben, hatalmas hársfa alatt a régi kőszent; nepomuki Szent János, a miről az a dévaj mese, hogy leveszi a sipkáját, ha meghallja a déli harangszót... Egy herendi jámbor német leste is, déli harangozáskor, de a kőszent nem vette le a sipkáját; bément panaszra az apátságba, ott megbékítették, hogy a kőszent ma nyilván nem hallotta a harangszót - de talán holnap!

Az apátság majorjában (micsoda kilátás nyílik onnan a Gerence völgye felé!) nézegetjük az igákat. Akad-e valami hímes? Csakugyan, a béfák vége a jármon agancsosra van vágva, áttört kereszt a díszítése; Bucsek Ferenc tud az ilyesmihez, a tislér meg bekeni zöldre, a szélit pirosra s egy egy-fehér pötyöt is ejt rája.

Amint így ókumlálódunk, egyszer csak lassan, - olyan harmónikusan, hogy nem lehet megriadni tőle, s nem bontja meg a környezet arkaikus szundikálását, - megmozdul a csönd. Méla kolompszó: a páskomról érkezik haza a jószág.

Egy öklömnyi kis pásztor, egy Pizse-gyerek tereli, ostor nélkül, csak úgy biztatással.

Hogy mennyire Pizse, a kis fattyú! A szeme is másként villog. Tudja a «Dicsértessék!»-et ő is, de úgy nem illik vakmerő kis ajkára a szelíd halk szó, akkor látszik rajta a fajtája, amikor a jószág után rikolt: megnő olyankor, szilaj a mozdulata, s neki menne a tülekedésre készülő bikának.

Ballaghatunk tovább, le, a Gerence partjára, Palkovics Mártonékhoz. Régi udvar, kerítés nélkül (25). A gádoron, egy avatag talicskában szunyókál a kutya.

- Mer' e még minditig itten fekszik, - fedi őt Palkovics néne szeretettel. - Azt se bánná, ha dunyhát adnék rá, meg vánkost a feje alá.

Régi, füstös konyha, de már a szobában városlődi zöldmázos kemence, haloványzöld ragasztékkal. Az udvaron tik-ól, krumplis verem, ódon hidasok. Az udvar végiben a régi száraz malom, «ahun csak daráltak»; hatszögletes épület. A parton a fürészmalom, a metsző, mellette halomban a százados törzsek.

A bakonybéli gabonás oldalfala. (24)
(Simánfalván látott törökbuza-kas - II. kötet 101-112 oldal -
gerendaváza itt mint vakolatdíszítés szerepel.)

A kert végiben, a Gerence vizére ereszkedő hajlásban, lombok alatt, a jó hűsön, két sopár, meg a kemence-szín: a műhely. Ott dolgozik két emberrel, meg fiával Palkovics Márton, a vellafaragó (28.)

- Kicsit mérgesen kell szólni neki, - mondja Palkovicsné, - mert nehézfülű ember.

A pöszmétebokrok mentén száradnak, a «nagyhajtóba», meg a «kishajtóba» szoritva a vellaágak; a szárítókemence mellett rotyog az üst s benne is főnek a vellaágak; az üst mellett a kezdetleges «marató», amelyen a görbülést adják meg a vella hegyének. A sopár alatt a kézvonó pad, a «vonyószék». Maga a sopár afféle lugas: négy ágasfán hat hasló, tetejére szórva, födélnek, a «szijács» (26, 27).

- Hogy a szijács micsoda? A vonyatforgács. Annyi, hogy tüzelni nem győzzük, beléhordjuk az utakba. Itt dolgozunk a vonyópadon. E' meg? Hát csak a négy lába, a nyerges pad, maga a nyereg, a fej, ami alá ide szorítjuk a fát, osztán a fejszeg, a fejszár, lent a papucs (Erdélyben lábító a neve), a nyeregtartó, meg a nyeregszeg. Ezen kocogunk egész nap. A szerszámaink?... Itt vannak. A vonyókések, rendbe, a vonyórácson. Meg az aprószerszám: a simító, a szélesvésü, a patkavésü, zápfuru, keresztfuru, szegfuru, kis vésü, sulyok, meg a kisfürész. Fő a topor (hasító fejsze). Kell a «mérték» is. A «patka-mérték», mert a patkát mérjük ki vele. A patka meg: a vella két oldalsó ága odáig, ahol a hegye indul. Középső része a vellának a «hosszi ág». A mérték mutatja meg, hová kerüljön a «patkalik», ahol át kell ütni, - a két oldalágon, meg a hosszi ág «széleslik»-ján, - a zápot. A hosszi ághoz is van mértékünk, a «hosszi ág mérték». Egyéb sincs. Még a bürkét se feledjük (kis bőrkötény) amit a vállunkra vetünk, mint a tarisznyát, amikor nyelet vonyunk, hogy a szálkás durung ne rontsa ki az ember ódalát (30).

- Az adó kitelik belüle. A taplósok, Zircen, amikor még megvoltak, többet kerestek. Pedig nem rontották magukat ennyire. Keresünk. Ahogy a fa adódik. A piacon egy vella harminc krajcáron kél, de az odahordás!... Mi inkább sommázunk. Az keres többet, akinek telik a piackodásra. A fa, hogy micsodás? Bükk, kőris, ihar, gyertyán, jávor, de jó nekünk a cser is. Hogy mennyiér' fizetjük? Egy fa most, mert már hitványabb: harminc, negyven forint. Ha jó, telik belüle négy-ötszáz vella. Ha ki nem jó, abból egy se nincs. Abból lesz kerítés, kaloda, kohó, vagy talpat csinálunk belőle. Hogy a kohó micsoda? Amin a fát hasítjuk. A fa pedig akkor nem jó, ha nem hasad, ha «szákás». Mert csak hasítani lehet nékünk, tekintetes uram! A fürész alig kerül kézbe. Legtöbbet csak a vonyókés, meg a simító, akivel a nyelet gömbölyítjük meg. No, meg a topor, ott a faragó tuskón. Neki kezdünk Péter-Pálkor, aratás után s megy a dolog husvétig. Addig dolgozni nem lehet, ami korig a fa «leves». Amikor már nem leves, akkor «vágunk» az erdőn. Télen?... Vonyunk. Tavasztájt megyünk vele faluzni is a felső Bakonyba. Cseréljük a vellát kukoricáért, répáért, ami itt nem terem. Mi hárman, meg a gyerek, elbánunk egy esztendőben tiz-tizenöt fával.

- Minek?... Az asszony ád enni. Mi azért aratunk nekik. Ember farag. Az asszonynak a földeken van elég munkája.

Kioktatott bennünket Palkovics bácsi a bakonyi formás favella minden alkotására. Van benne egy hosszi ág, két rövid ág (amelynek nem hegyesedő része a patka s a hossza egy arasz); a három ágat a záp tartja együvé. A három rész előbb négy vagy nyolcszegletüre van nagyolva, aztán következik a simítás; azután a főzés az üstben, hogy puhuljon a hajlításhoz, a marató alá.

- Drága jó víz az ott az üstben! A forrt víz vörös lesz. Jó, amikor állja a láb. A Pribila János, aki sokat jár szekeren posta után, Zircbe, attól gyógyul csak, meg a Makó Német Imre köszvényének is az használ csak.

- A kész vella megyen a kalodába. Egy kalodában elfér tíz vella: csomóba fűzve «összepászítjuk», beszegezzük rövid szeggel s mehet... A kalodán csak a «csüszeg» meg a «hátsó szeg» (27-30).

Érdekes, hogy a kaloda szó eredeti jelentéséről Palkovics bácsi semmit sem tud, az már itt elveszett, olyan nyomtalanul, mint a temető domboldaláról a Szent Gellért kápolna.

Baloldalt a régi sírok, legutolsó gondozójuk is a föld alá került már s kezdődik fölöttük az új élet; ma még virágos rét, de már sarjad az új erdő is, száz esztendő se telik, lesz belőlük lomb, a lomb alatt árnyék, aztán, egyszer talán favella...

Jobboldalt a frissebb elmúlás. Néhány egyszerű fakereszt csak, néhány kő.

Szeretteim ne sirjatok,
Én is voltam mi ti vagytok,
Odafenn az ég a hazám,
Ti is odajöttök hozzám.

Az első sorban feküsznek az apátság halottjai. Sárkány Miklós dr. apát, aki negyvenöt esztendeig volt itt a nép jóságos apja (1802-1891.); Markovics Adolf, perjel (1822-1898.). Nagy kort ád itt jámbor remetéinek az erdő!... Sírkövükön az apátság címere: Szent Móric, a páncélos tébaisi ezredes, balkezében Krisztus zászlaja, jobbjában lándzsa!

Köröskörül a zöldelő hegyek s a rengetegből árad le ide is az az áldott csönd.

Hová lett innen, az a sokszor emlegetett, az a visszaáhított «régi jó világ»!?...

Eldugva a ma is rengeteg Bakonyban, az ősi Feketehegy alá, túl a Küvestetőn, ahol hollós Mátyás űzte a bükkös királyi vadját, a hímszarvast: Szentgálon (32).

Mécs László:

Bakonyi látomás

Őszbe fordult a Bakony,
balladázó vad Bakony,
a Hold nézi fél-vakon,
köd-hályoggal, fél-vakon.

A fák vének. Komolyak.
Százévesek. Komolyak.
Az erdőn köd gomolyog.
Opálos köd gomolyog.

Gyalogúton lépkedek.
Vándorbottal lépkedek.
Hullanak a levelek,
emlékek és levelek.

Jobb kézről halk lomb zörög,
s köd mozdul a fák között:
legendába öltözött
barát megy a fák között.

Bal kézről halk lomb zörög,
s köd mozdul a fák között:
népdalokba öltözött
betyár megy a fák között.

Jobbról ködös fák alatt
gyalog megy a köd-alak.
Balról ködös fák alatt
köd-lovon a köd-alak.

Gellért volt itt remete.
Püspök lett a remete,
s meggyilkolta nemzete,
Budán pogány nemzete.

A betyár itt bujdosott,
Sobri Jóska bujdosott,
míg a szél hírt sugdosott,
bitófáról sugdosott.

Jobbról hull a falevél,
piros mint a mártírvér.
Balról hulla falevél,
bíbor mint a betyárvér.

Idenézek, oda is,
balra is, meg jobbra is,
lidérc borzaszt, csoda is,
babona is, csoda is.

Hárman megyünk. Három út.
Három élet. Három út.
Övék biztos. Hova fut
az én utam? Hova jut?

Ki a betyár? Ki a szent?
Magyarhonban ki a szent?
Ha a Mérték tönkrement,
senki, semmi meg nem ment.

Gellért meghalt. Jó neki:
a legenda élteti.
Sobri meghalt. Jó neki:
népdal, mese élteti.

Én élek, de semmi se
éltet engem, semmi se,
se legenda, se mese,
még holt anyám szíve se.

Nem vár otthon, lakoma,
nem vár rokon, jó koma,
vagyok Balsors rokona,
rémballada fantoma.

Élek én még? Álmodom?
Talán mégsem álmodom:
kövön csörren jó botom,
vasalt végű hű botom.

Balladát zsong a Bakony,
vándorrejtő vad Bakony,
a Hold nézi fél-vakon,
köd-hályoggal fél-vakon.

Misztikus kőtenger a Bakonyban – Ördög-árok

Nem tudjuk, mit szólna Dante Alighieri a beszédes elnevezéshez, de az biztos, hogy minket simán rávesz arra, hogy bakancsot húzzunk, és meg se álljunk a Dudar és Bakonyoszlop között található, természetvédelmi oltalom alatt álló szurdokig, amely közel két kilométeren keresztül ejti ámulatba a túrázót.

A meder alján óriási, mohás sziklák nyújtózkodnak az ég felé a hatalmas páfrányok között,a völgyoldal fala pedig csaknem 50 különböző méretű fülkét, hasadékot rejt.A labirintusszerű ösvények fölött sűrű lombkorona burkolja különös félhomályba a katlant.

A sejtelmes környezethez a Bakony legnagyobb barlangja dukál, amely Ördöglik néven írta be magát a hazai természetjárás történetébe. Nem véletlenül. A 168 méter hosszú és 20 méter mély természeti képződmény több teremből és folyosóból áll, de lámpa és kötél nélkül nem járható végig.

Ha ez mind nem lenne elég, a szurdokban találjuk az Ördög-gátat vagy más néven Gizella-átjárót is, ahol egy hatalmas szikla állja el az utat, ezértegy alig kétméteres hasadékon kell átküzdenünk magunkategy 4-5 méteres vaslétra segítségével.

Megközelítés: Legegyszerűbben Bakonyoszlop felől juthatunk el az Ördög-árokhoz. A templom mellett a piros kereszt jelzésű turistaúton kell haladni, majd egy erdős szakasz után a piros sáv jelzést követve érjük el a medret.

Szakrális felfedezőút a Bakonyban

Nem kell feltétlenül Santiago del Composteláig zarándokolnunk, ha választ keresünk a bennünket feszítő kérdéseinkre, vagy ősi kegyhelyeket keresnénk fel. Elég csak körbejárnunk a Bakonyt, amelynek különleges kisugárzása biztosan nem hagy minket érintetlenül.

Nagy Gábor, németbányai lakos 2010 óta vezet szakrális túrákat a Bakonyban, elsősorban Bakonybélben. Gábor korábban az építőiparban dolgozott, valamint ingatlanfejlesztéssel foglalkozott, majd 2002-ben a helyi közéletbe is belekóstolt, 2005-2010 között pedig Németbányát igazgatta polgármesterként, és nagy figyelmet fordított a turizmusra.

A szakralitás, a filozófia azonban mindig érdekelte – már a 90-es években nyitott például a természetgyógyászat felé –, és a 80-as évek óta szívesen és rendszeresen járta az erdőt is, így politikai pályafutása véget értével úgy döntött, túrákat indít a Bakonyban. Kezdetben hagyományos jellegűeket, de ma már csak a szakrális túrákra koncentrál.

A Bakony ugyanis amellett, hogy egyfajta energiaközpont, amely testi-lelki felüdülést kínál, erős szakrális jelleggel bír.

HA PEDIG KELLŐ FIGYELEMMEL ÉS NYITOTTSÁGGAL JÁRJUK A TERMÉSZETET, RENGETEG CSODÁJÁT FEDEZHETJÜK FEL.

„Nagyon sok olyan részlet van, amit a napi rohanásban nem veszünk észre, de ha van bennünk elég alázat, a hely sok mindenre taníthat meg bennünket – ezt én is a saját bőrömön tapasztaltam meg, a saját zarándoklataimon.”

Ezeken az utakon fedezte fel a szakrális rendszereket (amit akár szakrális földrajznak is nevezhetünk), amelyek közül az egyik legszembetűnőbb, hogy bizonyos szent helyek egy vonalban fekszenek. Így van ez a Bakonyban is, ami különös jelentőséggel bír. „Tudni kell, hogy a világ kettős rendszerre épül. Ez a kettősség megtalálható a Kárpát-medencében is. A Duna két részre osztja az országot, Felső- és Alsó-Magyarországra, a Bakony pedig utóbbinak az energetikai és szakrális központja. De ezen belül is megfigyelhető egy kettősség: a két bakonyi központ egyike Bakonybél, a másik pedig a Kab-hegy a Déli-Bakonyban. Előbbi a rendszer betápláló része, utóbbi pedig az, amelyik az energiát szétosztja. Ha végignézünk a térképen, és bejelöljük a térség fontos templomait, templomromjait, kegyhelyeit, láthatjuk, hogy szivárványszerű alakzatban mind a Kab-hegytől indul, és egy vonalban helyezkednek el.

De az is látható, hogy az ezeken a területeken található minták megfeleltethetők az égi csillagképeknek is. Erre utal a Kab-hegy régi neve is, amelyet őseink eredendően Bak-hegynek hívtak, s innen ered a Bak hona, majd a belőle lett Bakony név is.”

Mindezekről részletesebb ismereteket is kaphat az, aki részt vesz a Gábor által szervezett gyalogtúrákon. A legtöbb túra Bakonybélből indul és általában fél-egy napot ölel fel, de a megnövekedett igény miatt a jövőben várhatóan a Pilis felé is vehetjük az irányt.

A történelmi események mellett geológiáról, biológiáról, a látható dolgokról és a szakralitásról is szó esik.

RÉGI TEMPLOMOKAT, BRONZKORI VAGY ANNÁL IS KORÁBBI ÉPÍTMÉNYEKET, ROMOKAT, KIEMELT JELENTŐSÉGGEL BÍRÓ KŐRAKÁSOKAT FEDEZHETÜNK FEL, MIKÖZBEN A TÁJ SZÉPSÉGE EJT BENNÜNKET RABUL.

„Bakonybél mindig is fejedelmi központ volt, ahol jelenlegi tudásunk szerint legalább 3000 éves civilizációs kulturális nyomok vannak. Nem csoda, hogy a bencések is itt vetették meg lábukat, majd Szent Gellért is hosszasan tartózkodott a faluban. Egykoron pedig itt volt a Dunántúl harmadik leggazdagabb könyvtára is.”

Gábor egyik kedvenc útja a húsvéti keresztúthoz kapcsolódik. A Szent Mauriciusz Monostortól induló túra a Szentkútnál található golgotákon át vezet, amit személyesen végigjárva érdekességekre bukkanhatunk. Ilyen például, hogy míg átlagban a golgotákat egyenes vonalban építik meg, itt spirál alakban vezet fel a hegytetőre a 14 stáció, az utolsó kettő pedig nem az út bal oldalán helyezkedik el, hanem a jobb oldalon.

„De azért is különleges élmény végigjárni ezt a keresztutat, mert a magyar nemzetnek is létezik egy üdvtörténete, ami teljes mértékben lefedi a keresztutat. Ez a történet még Attilával kezdődik, a főszereplője a Magyar Szent Korona, és napjainkig is tart. Trianon pontosan a keresztre feszítéssel állítható párhuzamba. Mert valójában ezzel a Magyar Szent Korona szakrális testét darabolták fel.” Végigjárva a keresztutat, az egyes stációknál a túra résztvevői bepillantást nyerhetnek a nemzet és a Magyar Szent Korona történelmi pillanataiba.

Az egyes túrák egyébként általában 8-10 fősek – ez az a létszám, ami mellett még nem zavarjuk egymást az elmélyedésben, amikor még lehet meditálni. A résztvevők a www.feny-ter-kep.hu oldalon tájékozódhatnak az egyes túrák időpontjáról és helyszínéről, valamint itt lehet jelentkezni is rájuk.

Gábor azt mondja, egy-egy ilyen túra jótékony hatással bír, hiszen amellett, hogy testileg is felfrissít, rendkívül kisimítja az ember gondolatait. „Nemcsak fizikálisan képes hatni rám ez a természet, de harmonikusabbá, egészségesebbé is tesz, testileg-lelkileg gyógyít, energetikailag és spirituálisan is hat rám. Vannak például olyan pontok, amelyek polaritásmentesek. A régi világban ezt béketérnek hívták, ha pedig valaki találkozik ezzel az energiamintázattal, és azt elraktározza magában, képes lesz a későbbiekben is előhívni, hogy harmonizálja az érzelmeit, akár a betegségét. Ez persze attól is függ, ki mennyire nyitott, milyen szellemi úton tart. Mindenki egy kicsit másért jön: valaki harmóniára vágyik, más a látható és láthatatlan történelmi emlékeket kutatja, más egy őt marcangoló kérdésre keresi a választ.

DE ANNYI BIZONYOS, HOGY NEM HAGY ÉRINTETLENÜL A HELY.”

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

BAKONYI KEMENCÉSHÁZ BAKONYBÉL Szállás Bakonybélben,Bakonyi vendégház ,

Szállás, Vendégház,Utazás ,Kikapcsolódás mob.: 30/494-6985 www.szallasinfo.hu/bakonyihaz

Oldalak (menü)

Weboldal bejelentése

Ügyfélszolgálat

Misztikus kőtenger a Bakonyban – Ördög-árok

Szakrális felfedezőút a Bakonyban

HA PEDIG KELLŐ FIGYELEMMEL ÉS NYITOTTSÁGGAL JÁRJUK A TERMÉSZETET, RENGETEG CSODÁJÁT FEDEZHETJÜK FEL.

RÉGI TEMPLOMOKAT, BRONZKORI VAGY ANNÁL IS KORÁBBI ÉPÍTMÉNYEKET, ROMOKAT, KIEMELT JELENTŐSÉGGEL BÍRÓ KŐRAKÁSOKAT FEDEZHETÜNK FEL, MIKÖZBEN A TÁJ SZÉPSÉGE EJT BENNÜNKET RABUL.

DE ANNYI BIZONYOS, HOGY NEM HAGY ÉRINTETLENÜL A HELY.”

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!